A terménydiverzifikációs tapasztalatok a csoroszlyai gazdaságban Magyarországon
Kezdetben a Csoroszlya gazdaság egy hagyományos gazdaság volt, normál művelési móddal és olyan klasszikus növényekkel, mint a napraforgó, a búza és a repce. A biogazdálkodással kapcsolatos témák több éves tanulmányozása után a tulajdonosok 2015 végén kezdték meg az átállási folyamatot a biogazdálkodásra, és 2018-ban már biostátusszal rendelkeztek.
Az ökoszisztémák fenntartása és a biogazdálkodás ezen a területen megfelelő modellnek tűnt a gazdaságuk számára. A gazdaság a Vértes lábánál található (dombos terület), a termőföldek egy tömbben helyezkednek el. A területen többnyire erdősávok és néhány gyepterület található. Ezeket a földeket csak két hagyományos gazdaság veszi körül, ami minimális kapcsolatot eredményez a Csoroszlya gazdaság földjeivel: ezeknek a földeknek körülbelül 15%-a közös határral rendelkezik.
A felmerült probléma
A biodiverzitás tekintetében zavarta a csoroszlyai gazdaságot, hogy mindenhol ugyanazokat a növényeket látják: búza-kukorica-napraforgó folyamatos vetésforgóban, és tisztában voltak azokkal a növényvédelmi és talajegészségügyi problémákkal, amelyeket az azonos intenzív növénykultúra 2-3 évente történő termesztése okoz. Szerették volna megmutatni, hogy ennél színesebb kép is lehetséges, hiszen a termőföld igazán jó potenciállal rendelkezik erre. Továbbá nagyon szerették volna a hüvelyes növényeket is integrálni, hozzájárulva ezzel a talajvédelemhez és a biológiai sokféleség növeléséhez.
Megvalósított megoldások
Kezdetben a Csoroszlya gazdaság egyszerű mintákat követett. Volt egy alapséma, amelyben a helyi sajátosságokat és az ezekhez alkalmazkodó növényeket vették figyelembe és integrálták a vetésforgótervükbe, külföldön látott példák alapján. Kezdettől fogva nagyon fontos volt, hogy mindig legyenek virágzó növények a területükön. Kezdetben mustár és hajdina volt, a kettő között pedig fakélia (lila cserebogáncs). A Csoroszlya-farm arra törekedett, hogy mindig legyen valami virágzó a területen, ami vonzza a méheket és a természetes ragadozókat, így növelve a biodiverzitást. Ami a gabonaféléket illeti, az őszi búza még mindig az egyik legfontosabb gabonaféle számukra; elég nagy területük van, és az őszi búza piaca a legstabilabbak közé tartozik. Ezért nyilvánvaló volt, hogy a búzát be kell vonniuk a vetésforgóba, mivel el kell tudni adniuk, amit megtermelnek. Ma 265 hektáron 8-10 fajta növényt termesztenek, például rozst, tönkölyt, tritikálét és bíborlábat, és a földek legalább 25%-án hüvelyes növényeket, például borsót termesztenek.
Kihívások
Kezdetben 10 fajtát termesztettek, és ez soknak bizonyult. Ennek oka az volt, hogy a betakarítás kissé átfedésben volt a kultúrák között. Nehéz volt, mert megtervezték, hogy mikor takarítsák be az egyes növényeket, de például a tavalyi év eléggé kiszámíthatatlan volt a nyári száraz évszakkal, így az egyes növények betakarítása átfedésben volt, és mindezt saját maguknak kellett elvégezniük. A jövőben úgy tervezik meg a vetésforgó-rendszert, hogy ne kelljen mindent egyszerre betakarítaniuk, és maguk gondoskodjanak a tárolásról. Az agrodiverzitás megőrzése és a sok fajta megléte nehézségekkel jár, például a munkaterhelés növekedésével és a nagyobb figyelemigényével. Kezdetben a tapasztalat is hiányzott. De az előző évek tapasztalatai alapján most már sikeresen meg tudnak birkózni mindezekkel a kihívásokkal. Azt is tervezik, hogy beruháznak saját terménytisztító rendszerükbe, ami hozzájárul a további fejlődéshez.
Miért volt sikeres?
A különböző kultúrák nemcsak a talaj és a növények egészségéhez járulnak hozzá, hanem a biológiai sokféleség fenntartásához és a beporzók védelméhez is. A virágzó hüvelyesek beillesztése a vetésforgóba kulcsfontosságú szempont volt a tervezési szakaszban. A Csoroszlya gazdaság a hüvelyes növények mintegy 25-30%-át tűzte ki célul. Pozitív eredmények születtek: először is nem voltak komolyabb gondjaik a növényvédelemmel, kivéve az első évben, amikor a mustárral volt némi gondjuk, de általában véve nem volt komolyabb probléma. Idén kipróbáltak egy borsó és tönkölybúza vetésközi rendszert is, és elkezdték a bíbor lóhere termesztését a szerves trágya hiányának leküzdése érdekében, valamint a vetőmagkereskedelem szándékával.