11. esettanulmány: Franciaország: Pays de Loire-ban a diverzifikált rendszerek közös tervezése

Melyek voltak a fő problémák, amelyek az esettanulmány létrejöttének hátterében álltak?

A területen a diverzifikáció szükségessége igazán fontos. A gabonatermelőknek meg kell változtatniuk vetésforgójukat, hogy fenntarthatóbb növényeket (például hüvelyeseket) termesszenek, és hogy pénzügyileg életképesebbé tegyék őket. A nemesítők számára a problémát a globális piactól való függőség jelenti, amely arra kényszeríti őket, hogy például Brazíliából vásároljanak szóját, amelynek valóban nagy a szén-dioxid-kibocsátása és egyéb veszélyes hatásai.

Az esettanulmányt e következtetések alapján a Chambre d'agriculture des Pays de la Loire (CRA-PdL) kezdeményezte 2016-ban, a DiverIMPACTS konzorcium francia partnereivel tartott első találkozók során. Ez az esettanulmány egy új értékláncra összpontosít: a gazdák közötti értékesítésre. Ezt az új értékláncot tesztelni kell, hogy meghatározzuk az előnyeit és hátrányait a gazdák, de a terület számára is. Ahhoz, hogy sikeres legyen, a gazdáknak képesnek kell lenniük arra is, hogy a terület szereplőinek széles hálózatával kapcsolatba lépjenek és kapcsolatokat alakítsanak ki. Az esettanulmány célja, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon.

Hogyan kezelték a problémát, és mely szereplők vettek részt benne?

A helyi agrárkamara által irányított gazdálkodói csoportok érdekeltek abban a célban, hogy javítsák rendszereik gazdasági stabilitását. Korábbi kísérletek alapján megállapították, hogy szükség van a vetésforgók diverzifikálására. A diverzifikáció fő kihívása a gazdaságilag életképes értéklánc megtalálása.

Az esettanulmány elősegítette a gazdálkodók és más szereplők, például a Chambre d'agriculture tanácsadói, a műszaki intézetek és a gazdálkodói csoportok közötti együttműködési dinamikát. Más szereplőket is integrált, például a vízügyi ügynökséget és a vendée-i vállalatokat. Az esettanulmányban részt vevő szereplők számára a gazdasági kérdések jelentették a fő motivációt.

Megvizsgált megoldás

Nyilvánvalóvá vált, hogy mélyrehatóbb változtatásokat kell bevezetni annak érdekében, hogy a rendszer ellenállóbbá váljon a gazdasági és éghajlati veszélyekkel szemben.

Különös figyelmet fordítottak az agronómiai környezetre és a környezeti korlátokra a kártevők, betegségek és gyomok természetes szabályozásának elősegítése, valamint az alacsony növényvédőszer-használat, a talaj termékenységének növelése és az ásványi műtrágyák használatának korlátozása érdekében. Ezért vett részt a Chambre d'agriculture des Pays de la Loire ebben a projektben: hogy segítse a gazdákat ebben a diverzifikációs folyamatban.

Ezen túlmenően a gazdák közötti cserekapcsolatok fokozására is törekszenek, azáltal, hogy a csoportot megnyitják a többi diverzifikálni kívánó gazda előtt. Ezért a Chambre d'agriculture tanácsadói kidolgoztak például egy "bouts de champs" elnevezésű kezdeményezést, amelynek keretében találkozókat szerveznek a gazdákkal, hogy meghallgassák őket és beszélgessenek a diverzifikációról a terepen. A kezdeményezés célja az is, hogy olyan mutatókat találjanak, amelyek megmutatják a gazdáknak a diverzifikáció előnyeit, és hogy a helyi partnerség elősegíti e gyakorlatok elterjedését a térségben.

Várható eredmény

A növénytermesztés diverzifikációjával kapcsolatos legsürgetőbb kérdés a gazdák támogatása a fehérjenövények, illetve a magas hozzáadott értékkel rendelkező növények termesztésében és fejlesztésében. A gazdaságokon belüli fehérjeautonómia keresése egyre nagyobb igény, különösen a GMO-mentes fehérjék iránti kereslet miatt.

E fehérjeigény kielégítése érdekében egyes állattartók magas fehérjeértékkel rendelkező növények (szója, csillagfürt, lucerna stb.) saját termesztésébe kívánnak kezdeni. Ebben az esetben támogatásra van szükség. Mások, akiknek nincs idejük vagy technikai tudásuk, olyan gabonatermesztőket keresnek, akik elsajátították ezeket a magas technikai színvonalú növényeket.

A végtermék hozzáadott értékének kérdése is felmerül. Hogyan tud egy nem biogazdálkodó gazdálkodó gazdasági értéket adni a saját vagy a szomszéd gazdaságából származó fehérjék felhasználásával előállított termékének (tej, hús stb.)? Ha az állattenyésztők nem kapnak gazdasági ellentételezést azért, hogy a helyi fehérjéket beépítik az adagjukba, akkor ez a modell valószínűleg nem lesz fenntartható, kivéve, ha áttérnek az ökológiai gazdálkodásra, vagy ha a takarmány- és fehérjeautonómia irányába változtatják meg a gazdálkodási rendszert. Ez a gazdasági ellentételezés származhatna például a hatóságoktól, az agrárpolitika megváltoztatásától vagy egy helyi területi ipar vagy egy különleges címke létrehozásától.

Az esettanulmányok ezért a gazdálkodók közötti együttműködés gyakorlatának nagyobb léptékű kiterjesztésén dolgoztak, a már létező partnerségek nyomon követése és értékelése révén, hogy ezeket az eredményeket a gazdálkodók szélesebb csoportja számára közvetítsék.

Relevancia a DiverIMPACTS céljai szempontjából?

A DiverIMPACTS projekttervezés lehetőséget ad az esettanulmányok dinamikájának felgyorsítására és kiterjesztésére tudósok és oktatási intézmények(ESA Angers, Agro-Campus Ouest és INRAE) bevonásával.

A gazdák közötti partnerségeket vizsgáló más esettanulmányokkal való csere gazdagíthatja a reflexióinkat és a projektmenedzsmentet. Érdekes volt ezen keresztül gondolkodni és eszmét cserélni a következőkről:

• Hogyan lehet hozzáadott értéket teremteni a cserékben/együttműködésben részt vevő gazdálkodók számára?
• Hogyan kezelhetjük a kevesebb és nagyobb méretű gazdaságok irányába történő mezőgazdasági fejlődést, de hogyan támogathatjuk a terménydiverzifikáció érdekében történő együttműködést?

Esettanulmányok

A gazdák között létrejött partnerségek folytatódnak, és továbbra is támogatást nyújtunk a betakarított és kicserélt termékekkel kapcsolatban, a lehető legigazságosabb csere érdekében. Emellett a jelenlegi helyzet (ukrajnai háború stb.) megzavarja a piacokat és különösen az állattenyésztők nyersanyagellátását. Ez az új környezet lehetséges lehetőségeket kínál az esettanulmány számára: meg lehet-e erősíteni a helyi ellátást a gabonatermelők és az állattenyésztők közötti partnerségek alapján? Tekinthetők-e ezek fenntartható megoldásnak?

Az esettanulmány három kulcsfontosságú tanulsággal szolgál:

1. A mezőgazdasági rendszerek keveredése egy adott területen lehetőséget biztosít a helyi piacok számára. A szomszédos állattenyésztők, akiknek különösen fehérjére van szükségük, lehetővé teszik a gabonatermesztők számára, hogy helyi piacot kínálva diverzifikálják terményeiket.
2. A gabonatermesztők számára ez a helyi értékesítési lehetőség azzal az előnnyel jár, hogy hosszú távon viszonylag fenntartható. A gazdák között fennálló partnerségek ugyanis hosszú távon tartósnak bizonyultak. A sikeres csere több kritérium is kulcsfontosságú (1. ábra). Az esettanulmány rávilágít az úgynevezett "szociális" kritériumoknak a "technikai-gazdasági" kritériumokhoz viszonyított fontosságára a csereprogramok elindításában és későbbi fenntarthatóságában. A három legfontosabb kritérium a bizalom, az átláthatóság és a kölcsönös érdekek (lásd az 1. ábrát). Ezen kívül vannak közös értékek, azaz a gabonatermelő és az állattenyésztő közös elképzelései a mezőgazdaságról. Másodszor, a gazdák szerint a csereprogramnak nem kell mindenáron nyereségesnek lennie, ha már egyszer létrejött. Természetesen a pénzügyi haszon lehetővé teszi, hogy a következő években a megújítást fontolóra vegyék. De ami a fenntarthatóságot elősegíti, az a kölcsönös érdekek fogalma.
3. Végül, a kereskedelem és a diverzifikáció akadályai az állattenyésztők részéről erősebbnek tűnnek, különösen azért, mert ezek a gazdálkodási rendszer mélyreható változásához vezetnek. Például a takarmányadagok, az elosztás megváltoztatásához, sőt a tejtermelés csökkenéséhez is vezethet. Még mindig van néhány kérdés: hogyan tudják az állattenyésztők könnyebben integrálni a helyi gabonatermesztők által termesztett fehérjenövényeket a tejelő tehenek adagjába? És hogyan tudnak az állattenyésztők több értéket kihozni a termékeikből, a helyi takarmányból, a gabonatermelőkkel való partnerségből?